Kalap: Kezdetben hosszúkás, hengeres, megnyúlt tojás alakú, majd kúposan szétnyíló, 5-16 cm széles. Színe fehér, közepén sárgás, szélei esetleg kissé rózsásak. Feltűnően sűrű, elálló, gyapjas-pelyhes, fehér, később barnás pikkelyekre felszakadozó. Széle bordás és behasadozó.

Lemezek: Szélei először fehérek, majd élük rózsaszín, végül megfeketednek és tintaszerűen elfolyósodnak. Spórapora barnásfekete.

Tönk: Megnyúlt, karcsú, csöves, lefelé vastagodó, esetleg alul kissé gumós és gyökerező. 5-16 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag, tömör. A tönkön többnyire elmozdítható, kicsiny gyűrűszerű gallér van.

Hús: Puha, kissé vizenyős, fehér, majd kissé rózsaszínes.

Fogyaszthatóság: Csaknem szagtalan, íze kellemes. Kitűnő ehető gomba, minden módon elkészítve jó, de csak addig, míg lemezei nem feketednek meg. Rántva és levesbe a legalkalmasabb. Puha, vizenyős húsa miatt azonban hamar romlik, a tárolást és szállítást nem jól állja.

Előfordulás: Trágyás talajon, füves helyeken, megművelt területen, de erdőszélen is terem, főleg homokos talajon. Útszélen, szőlőkben, földeken, kertekben, legelőkőn többnyire seregesen találjuk. Tavasztól őszig eső után elég gyorsan, helyenként tömegesen jelenik meg.

Spóra: Fekete; 9-13 x 7-9.5 µm; elliptikus sima,

Összetéveszthetőség: Hozzá hasonló gomba nincs, legfeljebb a Nagy őzlábgombára emlékeztet, de annak kalapján a pikkelyek barnák, lemezei pedig fehérek maradnak.

Hasonlók listája a fenti leírásból:

Megjegyzés: A Coprinus szó azt jelenti, trágyán élő - ez igaz jó néhány tintagombára, de nem különösebben találó más fajok esetében. A comatus jelentése szőrös - utalás a bozontos kalap felületre, ami a legcsapadékosabb időjárást is kiállja.

Fajleírás: 1780-ban a dán biológus Otto Friedrich Müller (1730-1784) írta le először Agaricus comatus néven. 1797-ban Christiaan Hendrik Persoon sorolta át a mai nemzetséghez, mint Coprinus comatus.

Rendszertan:

A gomba megtekintése külön oldalon:
 Link: Gyapjas tintagomba
A gomba bélyegen: